APÁK ÚTJA

APÁK ÚTJA

Nincs olyan autista gyereket nevelő szülő, aki fel ne tette volna magának a kérdést, vagy fel ne tették volna neki azt a kérdést, hogy vállalta volna e a gyermekét, ha tudja, hogy milyen nehézségek járnak nevelésével. Valamelyik nap erről beszélgettünk a férjemmel. A Klauzál téren vacsorázott éppen, mivel otthon nem lehet. Nekem lehet. Nekem azért lehet, mert keveset eszek és többnyire olyat amit Luca nem annyira szeret, így nem kérincséli el a gyorsan bekapott falatokat, vagy csak egy részét. Engem nem is mindig zavar, hiszen amióta ő megvan, azóta gyorsan eszek, gyorsan zuhanyzok, gyorsan használom a wc-t és úgy általában mindent igyekszem időben leredukálni. Apának ez nem megy, mondhatni nem tud gyorsulni, mert ő próbálja megőrizni önmagát. Ezért aztán enni sem tud gyorsan viszont nagyon idegesíti, hogy Lucus olyan arccal áll mellette, mint akit két hete csak vízen tartanak. Ha ezt el akarja ezt kerülni, akkor egy szobában eszik lopva egy hokedliről, jobb esetben a szomszédban kér menekültjogot a szüleimnél és oda viszi az ételt.

Tehát vacsora közben mesélte, hogy aznap egy nagyon régen látott ismerőse tette fel neki ezt a kérdést. És mit válaszoltál, kérdeztem én. Azt, hogy igen, mindenképpen igen. Apa, aki sokkal többször szigorú vele, aki nem nézi el, ha csúnyán eszik, ha nem jól ül a széken ( bár, hogy ennek mi értelme van ??? ), Apa, aki töredékét sem énekli a daloknak, mint anya, ( ha igen, az is pocsék, fals és Micimackót idétlenül dagi macinak hívja J   ) Apa, aki töredékét sem foglalkozik annyit Lucával, mint a nagymamák, vagy akár anya. Apa, aki  nem tudja felöltöztetni a 11 éves lányát, ( mert nem akarja ) Apa aki nem viszi orvoshoz a lányát ( mert, mint a legtöbb apa éppen akkor nagyon fontos tárgyaláson van és sajnálja, de nem tud menni, hogy lefogja ha injekciót kell adni a gyereknek ). Apa, aki nem tud körmöt vagy hajat vágni az alvó gyereknek. És egyáltalán! Apa egy csomó mindent nem tud!

Apa, aki imádja  a lányát. Apa aki 11 év alatt jó, ha 10 fürdetést kihagyott eddig. Apa, akit bármikor rá lehet venni, hogy kocsizzunk egyet, mert azt Lucus nagyon szereti.  Apa aki minden vasárnap délelőtt sétálni viszi a lányát.  Apa aki képes hazajönni, hogy elvigye egy szerinte unalmasnak ítélt nap után lányát még kocsikázni.  Apa aki minden hétfőn kerülővel viszi vissza a lányát iskolába, határozott kérésem ellenére, hogy ne késsenek el, de ők mégis a hosszabb úton mennek, hogy Luca kicsit lógjon még.  Apa, aki mindig el tudja vinni a lányát átpelenkázni, kezet mosni, fogat mosni.  Apa aki a legjobban használja a desodor stiftet ( mert azt ugye nagyon bonyolult jól csinálni J ) Apa, akinek hagyja a lánya, hogy gondosan megtörölgesse wc használat után.

Néha úgy érzem igazságtalan ez a helyzet. Apát imádja Luca és ki is mutatja. Pedig én többet teszek, többet adok, jobban tönkre megyek, szó szerint belebetegszek ebbe az egészbe. Akkor miért is? Nyilván mert nem igényli, hogy tönkremenjek ebbe, nem erről szól. Az Ő világában ez így van jól, nem várja el, hogy áldozatokat hozzunk érte, elég ha szeretjük. És Apa szereti és ő is szereti Apát. És mert Apja lánya minden vonatkozásban. És ha jobban belegondolok, örülök ennek. Azt szoktam mondani, hogy ha a sors úgy akarta, hogy fogyatékos gyereket neveljek, akkor egy ilyen párral kellett, hogy történjen, mert nagyon jó apja a lányunknak. Az is eszembe szokott jutni, hogy amikor megkaptuk Luca diagnózisát és nem ismerte a családunkat minden orvos akihez el kellett menni, sokszor megkérdezték hogy tudom e egyedül nevelni, vagy apukával mi a helyzet, stb. Az elején értetlenül néztem, hogy mi ez a kérdés. A statisztikák szerint a fogyatékos gyermekeket az apák sajnos nagyszámban hagyják el, hagyják az anyára a beteg gyermeket. Én erre ma már azt szoktam mondani, hogy könnyebben el tudom képzelni, hogy engem tesz ki a férjem, minthogy Lucát elengedje. Persze ez nem jelenti azt, hogy Apa is nem vágyott másmilyen életre, hogy nem akarta átadni a tudását, a szeretetét egy „normál” gyermeknek. De akarta és őt is bántani fogja egész hátralévő életében az a döntés amit meghoztunk amikor nem vállaltunk másik gyermeket. De ezzel együtt megy előre az úton, az APÁK ÚTJÁN!