a nézését meg a járását

Nézését meg a járását…..

Ezt énekli a lányod? Hű, de ciki!!! Az!! Másnak. Nekünk viszont öröm és nem feltétlenül azért mert e szám és előadói feltétlen szimpátiánkat élvezik, hanem mert Luca legalább beszél, illetve énekel. Amikor az előző tanítási év végén megkapta lányom a bizonyítványát, a kegyelem kettes matematika és magyar jegyén senki nem akadt ki J viszont az ének kettes minden nagyszülőnél   kiverte a biztosítékot. Luca valóban nem beszél, viszont az éppen aktuálisan hallott dalokat óriási elánnal, tűrhető dallamkövetéssel énekli. Ez mindenképpen érdekes, hogy az ő kis fejében hogyan állnak ezek össze. Egyszer ő a kádban ült  én a zuhany alatt álltam amikor rám nézett és teljesen tisztán és érthetően artikulálva azt mondta, hogy „ tavaszi szél vizet áraszt”. Hümmm.

A család énekel. Mindig, mindenki, minden körülmények között. Nem azért mert feltétlen ilyenek volnánk, bár egyes vélemények szerint furcsa a család. :)
 Gyanítom a felnőtt emberek nem különösebben énekelnek úton-útfélen, de mi igen. Mert Lucus szereti és igényli. Már nem tudnánk máshogy élni és így a nyári szünet végére a napi nettó 1 óra éneklés mindenkin rajta hagyta a nyomát.  Nyilván nem mindenki tud énekelni nálunk sem, de nagyon akar. Anyám abszolút listavezető, elképesztően nincs hallása és bár a szülei zongoratanárnőt fogadtak mellé, - mert abban az időben ez elengedhetetlen része volt egy úrilány neveltetésének,- totális kudarc. Ez azonban egyáltalán nem zavarja őt, így idén nyáron a Dunnyuska és a Julcsa, sose leszek a magáé című jobbérdemű opust énekelték leginkább. Hol? Mindenhol, iszonyú fals módon, általában a fürdőkádban, ezzel is lehetőséget adva a környékünkön lakóknak, hogy átértékeljék a zenei neveltetés fontosságáról eddig alkotott nézeteiket. Az apám leginkább komoly zeneműveket fütyül neki. Ez mindenképp Lucus javára válik, mert az apámnak abszolút hallása van. Az apai nagyszülők megint gyenge láncszemek az ellátórendszerben, mivel apósomnak bár van hallása, egyetlen dalnak sem tudja igazán a szövegét, így azok ritkán fedik az eredeti művet. Nagy érdeme azonban, hogy ő énekli évek óta Lucus kedvenc dalát a bizonyos „ ürge van a határba, határba” refrénnel bírót. Aki nem ismerné ( bár ez kizárt) ez a nóta a szóbanforgó ürge szemének büntetésből történő kinyomásával éri el a katarzist. Ez az abszolút nyerő Lucánál és mivel mi is tudjuk mi a jó a gyerekünknek, így lefekvés előtt még a youtubról is lejátszuk neki, általában egy, már régen elhalálozott nótaénekes előadásában. Ezt Lucus meghálálja mert a Kárász utcán sétálva, ordítva énekli a járókelőknek ezzel csöppet sem kellemetlen helyzetbe hozva pironkodó szüleit. És persze nem kis konkurenciát keltve ezzel a szintén ott előadó fiatalembernek. Anyósom ismét abban a  kategóriában fut, akinek nem sok hallást adott az ég és a szövegeket is totál keveri, így ugyanazon dallamra fut egy totál katyvasz szöveggel a legtöbb nóta, de ez mit sem von le az előadás értékéből.

És jövünk mi, a legfőbb dalolók. Mivel felénk nagyobb az elvárás, így mi jogosan vesszük igénybe a technika segítségét. Apának nincs hallása és hangja sem igazán, de óriási  az elkötelezettsége az ügy terén. Neki nagy segítség volt, hogy nemrég vettem egy karaoké dvd-t ami csak először tűnt jó ötletnek. Ez a dvd végigkísérte a nyarat, mert Lucus rákattant. Már ott tartottunk, ha bármi mást tettünk be, azonnal vetette ki és adta oda ezt, és csak ezt. Van ezen minden, kacsatánc, micimackó, süsü, szóval válogatott társaság gyűlt össze. Apának persze ez sem kell úgy ahogyan van. A szeme kicsit rossz, és a hozzáállásával is komoly baj van. Ő azt énekli amit jónak lát, a szöveg nem nagyon zavarja. Luca ezt nagyon élvezi, apának ez is meg van engedve. A legszörnyűbb élményem az volt amikor a valamiért kicsit szomorú Lucának( és ez tényleg ritkán esik meg vele ) az apja és a nagyanyja énekelt egyszerre ( felvidítási célzattal ) amíg én zuhanyoztam. Amúgy is gyorsan zuhanyozok, de ekkor megdöntöttem a saját rekordomat. Vállalhatatlan volt amit ez a két, hallás és hang nélküli lelkes csapat tett. Vizes testre húzott hálóingben rohantam, hogy átvegyem a szólamomat.   És vagyok én. Tudok e énekelni? A bátyám már látom, ahogyan ezt olvasva csóválja a fejét, hogy nem, nem tudok. Az olyanok szemében – mint ő is - akiket abszolút hallással vert meg az ég, azokéban nem tudok. Ilyen volt még a felvételi bizottság elnöke is, amikor gimnáziumba készülvén felvételiztem ének szakra. Teljesen biztos voltam benne, hogy felvesznek és híres énekesnő leszek. :)  Szüleim voltak annyira jó „pedagógusok”, hogy nem törték le a lelkesedésemet , bár már annak is gyanúsnak kellett volna lennie, hogy „csak” fúvós tanszakra vettek fel a zeneiskolába, az abszolút hallást követelő zongora és vonós szakokra nem. A felvételin ahol bár szépen énekeltem, de egyetlen hármashangzatot sem találtam el, mindenestre elhangzott az az ominózus kérdés – nagyon kedvesen és csöppet sem lekezelően-, hogy milyen szakot jelöltem még meg az éneken kívül? Szóval van hallásom és hangom, tudok énekelni, de nem tökéletes. Mindenesetre Paffhoz és társaihoz bőven elég. Mivel a bandában még így is én vagyok a legjobb, így én dalolok reggeltől estig és akkor is ha éppen nem kéne. Ezek rögzült szokásokká váltak, így ha nincs velünk Lucus én akkor is dúdolgatom valamelyik nagyrabecsült opust. Ugyanilyen rögzült szokásunkká vált, hogy mivel a wc ajtót nem szabad becsukni ha ő otthon van ( mert könnyen úgy találhatod magad, hogy úgy vagy kénytelen végezni a dolgodat, hogy egy 65 kg-os óriás bébi ül az öledben számtalan nyálas puszival elárasztva ), már úgy kell figyelmeztetnem magam, hogy a munkahelyemen legalább becsukjam az ajtót. 

Szóval végig énekeltem a szünetet, és tényleg nagy segítség a korábbi zenei tanulmányok, énekkari tagságok. Ettől függetlenül az esti órákra már elfárad anya is – mert nyilván meg persze nem unja – így igénybe vesszük a youtube szolgáltatásait is. A keverőpultban  Dj apa vagy Dj anya ül és fergeteges egyvelegeket keverünk a kis pocoknak. Ez persze helytelen és mi is tudjuk, mert felpörgeti a gyereket, de olyan boldog és olyan jó a kedve, hogy nincs szívünk korrigálni a hibánkat. Amennyiben anyukám fekteti Lucát, ilyenről szó sem lehet, ő egy komolyzenei dvd-t tesz be ami lassú, halk és Luca ugyanannyira szereti ezt is, ez igaz. És mivel idén a nézését meg a járását hallatszott mindenfelől, hát ez van, ezt imádja és még éneklem is neki, nem többször mint nagyokat kacagva csiklandozva úgy tízszer egymás után. Lucust kedden reggel is így indítottam a suliba, majd férjem rémült tekintetét elkapva - aki ugye vitte vissza, - már későn eszméltem rá, hogy így nagyon nem lesz jó, de ekkor már mit volt mit tenni, lányom a lépcsőházban üvöltötte, hogy a nézését meg a járását…… Jótanácsként még utána kiabáltam  páromnak, hogy a kocsiban a suliig még hallgassák a hét pettyes katicabogarat, esetleg a pala pala pala , pala palacsinát……hátha nem égeti be a gyerek amikor  bemennek . :)