ölelés

Ölelés


Ezen a hétvégén fantasztikus dolog történt velem, megölelt a kislányom.
Hűha, hát ez tényleg nagy dolog, tennék hozzá sokan ironikusan, hát elég baj, ha ez 11 éves korára történt meg először. Pedig így van. Lucus- ahogyan azt már korábban is írtam- fittyet hányva a korábbi szakemberek által adott próféciákra számtalan puszit ad. Na nem mindenkinek ( de lássuk be, mi sem adunk csak úgy nyakra-főre mindenkinek ), de anyunak például számolatlanul ontja a nagy nyálas voltaképpen inkább arcnyalásnak mondható puszikat. Én is szoktam kapni, ha kérem, ha kizsarolom, leginkább felszólításra. Az apja is és persze legtöbbet maci és nyuszi a két állandó és igen harcedzett barátcsapat akik születése óta vele vannak és ennek megfelelően is néznek ki. Nyuszin konkrétan már minden plasztikát végrehajtottunk, ez a legalább harmadik fülimplantátum, de újak a lábai a kezei, a pajzsmirigyét különösen sokszor műtöttem, de talán tényleg nincs is olyan testrésze ami igazi lenne. , Ha azt nézzük, abszolút trendi, hiszen a mai nők között ez éppen megfelel a kor divatjának :)  Mondjuk nem tudom, hogy a nyulak között is divat e ez már.
Na de az ölelés az tejesen más tészta. Néha hagyja magát, hogy ölelgessük, gyurmázzuk, de nem kezdeményezi és nem is akarja. Ma reggel mi már 6.45-kor vígan birkóztunk az ágyban és nyilván énekeltem neki az éjjel az omnibusz tetején címü örökbecsü eposzt és magamhoz öleltem és vártam, hogy ezt egy idő után nem türi és kibontakozik és maximum hagyja magát egy picit. De nem!! Ahogy a karomban ringattam ( persze fekve mert amúgy nem bírnám el ) ezt a nagy culát, úgy szorított egyre szorosabban magához. Igazi ölelés volt, benne minden szeretete irántam. Egy anya akinek 11 éve nem volt része ebben, ez valami leírhatatlan érzés volt. Gondoltam, hogy egyszeri. De nem. A nap folyamán olyan volt, mint aki először kóstol meg valamit és rájön, hogy hát ez tök jó, ezt szeretem, ez kell nekem. Lépten- nyomon megölelt. Így tett amikor az apja a fenekét törölte és Lucus közben boldogan rámcsimpaszkodott és ölelt, puszilt és mi az apjával a lehajló gyerek popsija fölött egymásra mosolyogtunk és ebben benne volt, hogy na ugye, hogy milyen jó érzés még a seggét is kitörölni, ha közben ölelést kapsz.
Szóval jelentem, most már én is olyan anya vagyok aki tudja milyen érzés, ha megöleli két kis párnázott kar és el sem akarja engedni. Semmihez nem hasonlítható boldogságot adott. 11 év után? Igen, de érdemes volt rá várni. :)